Vicces B(otrány) T(rió)

Mindenkinek boldogságos ünnepeket kívánunk!

Aztán majd ha eszünkbe jut valami akkor le is írjuk.

pedig van mág sztori bőven. csak mikor eszembe jut akkor nem vagyok gépközelben. mikor meg itt vagyok akkor nem mindig jut eszembe. most például az ugrott be, mikor  a dáridózóból egy csütörtök éjszaka, 2 liter pálinkóla után magunkénak tudhattunk egy széket, gyertyát, sörnyitót, ööööö volt még valami. a szék a legérdekesebb, mert azt a pultból nyultuk le, ugy, hogy a kidobó (mandarin) ott volt nem messze. igaz a többi is pultból van. na mindegy. akkor este elég jó móka volt. és a szék meg is volt még a következő évben is. sőt a stellás sörnyitó még mindig megvan. hmmm.

Megtanátam azta kis kazetát, miko itt votatok vmikor télen és a konyhába felvettük a szorijainkat. megnézem és majd leirogatom őket.....

kéne má irni mer elmarattunk magunktól. az a hejzte, hogy össze kén ülnünk, mer így már nem jutnak eszembe a dolgok. talán egy:
1 évesek voltunk, az rk-ban főzött Szabi spagettit (asszem). Arra jött a Debla, benézett a konyhába és így szól fennhagon (mongyuk nem is tudott máshogy):
-Jajj Szabolcs még a fakanál is rosszul áll a kezedben, add csak ide majd én megcsinálom.
azzal mázsás testével arréb lökte Szabit és kavargatta tovább a tésztát.
Ez önamgában nem is lenne nagy sztori, ha nem tudtuk volna, hogy Szabi egyik végzettsége szakács, és előtte  a seregben is szakácsként funkcionált.
ennyi.

A The Show Must Go On egy dal az angol Queen együttes 1991-es Innuendo albumáról. Mind a négy tag hozzátett valamit a szerzőséghez. Kislemezként a 16. helyet érte el az angol slágerlistán. Az egyik legnépszerűbb lírai daluk lett.

Deacon és Taylor kezdte írni a művet, majd May és Mercury írta meg hozzá a szöveget. Témája miatt tartja magát az a népszerű legenda, mely szerint Freddie Mercury AIDS betegsége és romló egészségi állapota ihlette a dalt, valamint, hogy az énekes ezzel akart üzenni az együttes tagjainak, hogy nélküle is folytassák a zenélést.

	Kicsit visszatekintés, kicsit előretekintés. Volt egy pont, aminél foglalkozni kezdtem vele, lett egy elképzelésem, leírtam pár dolgot, és éreztem, hogy ez valami különleges -- ezért nagyon kedvelem ezt a dalt. Néha a dalaink önálló életet élnek, és bármit csinálsz velük, van egy sajátos hangzásuk. A „The Show Must Go On" hangzásvilága nagyon széleskörű, nagyon telt, ami tetszik nekem, az „I Can't Live With You" pedig nagyon személyessé és durvává vált, és bármit csináltunk, ezt nem tudtuk kikeverni belőle. Alighanem jót tesz a dalnak ez a hangzás, de nagyon eltér a hangulatuk -- más helyeken, másképpen kell előadni őket.
– Brian May

Kedves emberek!

Mindnyájótoknak szívből kívánunk kellemes Húsvétolást! Lányok! Ne feledjétek, hogy a locsolkodás nem ellenetek, hanem értetek történik, a népi hagyományrendszerben a termékenységet szimbolizálja! Úgyhogy nem elbújni ám!!!

                                                                               szAbi

Nem tudom pontosan mikor, de asszem tán 2001 május havában történhetett eme
eset. A Ferenczy J. u. koliban laktunk még (utolsó évünk volt ott), mikor egy deep-ben töltött éjszaka után hazamááááááásztunk a koliba, A viccestrio teljes létszámban tartott a 0.15 a/b szobába.
Hajnali három elmúlhatott, mikor SzAbi elővette a DEEP neveztű kedves vendéglátóipari egysÉGből kölcsönvett Globus márkájú ketcsapot. Bázzal elvigyorogtuk magunkat, mire SzAbi
kollégiumunk igazgatónőjének ajtajára fröccsentett úgy 15-20 gramm ketchupot.
Másnap másnaposan halljuk a büfés kis szöszi leánytól, hogy B. Zs. gyanakszik a fiúkra, főleg
B. Gábor és L. Pedram jöttek szóba nála. Kati a büfés szöszi megkérdezte "Na de Tanárnő elnézést, de T. Szabolcs BONYHÁDI trogeros kimaradt, mire B. ZS. : Ő nem lehetett!
B.Zs. aggodótt, mert úgy vélte a  Ketchup az  ajtón a vért szimbolizálja, mint a MaFFiA filmekben.

Nos, végül is ott volt Don Balogh, Nicky Santoro (Zabi), és Tony Montana



                                                                                            Mr. P

TŰZTORONY Sopron város jelképe a Tűztorony. Alsó hengeres része római falmaradványokra épült, a XIII. századtól a városfalak északi kaputornyaként szolgált. Mai alakját, barokk körerkélyét és sisakját az 1676-os nagy tűzvész után kapta. VÁROSHÁZA A mai városháza elődje középkori épületek helyén állt. Akárcsak a várostornyot, az 1676-os tűzvész ezt az épületet is erősen megrongálta. A múlt század végén lebontották, s 1895-ben eklektikus stílusban építették fel a ma is látható épületet. STORNO-HÁZ Sopron egyik legszebb épülete, a Fő tér egyik ékessége ez a palotaszerű barokk sarokház. A XV. században a Haberleiter család tulajdona volt, akik 1482-83 telén Má-tyás királyt is vendégül látták, midőn Bécset ostromolta. A XVIII. században a ház a Festetics család birtokába került, ekkor nyerte el végleges formáját. SZENTHÁROMSÁG SZOBOR A magyar barokk szobrászat kiemelkedő alkotása. 1695-1701 között emeltette Löwenburg Jakab és felesége, Thököly Katalin hálából, hogy megmenekültek a pestisjárvány elől. Alkotója ismeretlen. Talapzata három négyzetes hasábból áll, melyeken az alapítók és védőszentjeik szobrai láthatók. A csavart oszlopot virágfüzérek közt lebegő angyalok díszítik. Az oszlopfőn helyezkedik el a Szentháromság csoportja. ESTERHÁZY-PALOTA Városunk több mint egy tucat múzeumi kiállítása között különlegességnek számít a legnagyobb és legátfogóbb magyar bányászattörténeti kiállítás: a Központi Bányászati Múzeum. Az Esterházy barokk palota méltó helyet ad az értékes gyűjteménynek. A kiállítás megtekintését követően a múzeum mögötti városfalnál megbúvó bástyakert, a kis barokk zenepavilonnal alkalmat nyújt a pihenésre. MÁRIA-OSZLOP A középkori Boldogasszony-templom helyén emelték, miután a templomot 1632-ben lerombolták attól tartva, hogy ha a templom a törökök kezébe kerül, tornyából belőhetnek a várba. Az emlékművet Andreas Altomonte tervei alapján Jakob Schletterer bécsi szobrász készítette. Nyolc lépcső vezet a nyolcszögletes emelvényre. A magas talapzaton bibliai jeleneteket ábrázoló domborműveket látunk. Ebből a talapzatból emelkedik ki a korinthoszi oszlop, melyen Mária szobra áll.   T. M.

 

végül is azt is lehet, hogy ezt kinyomtatni aztan athuzni a fő vonalakat, vagy mittomén. nah kitanyájjuk.

Ha KEDD, akkor FREE !

Mi ott leszünk, ha gondoljátok ….

BUXXX & Mr. P

viccestrio.blog.hu

/99-03 NYME-Buli/

2007 - 04 – 24

 

Sopron, Ágfalvi út 2.

info@free-style.hu

www.free-style.hu

                                                                    André

Mikor első évesek voltunk, volt egy végzős ovpedes srác, akit Zsoltinak hívtak. Mi persze csak Zsófinak. Volt idő, mikor egy szalon nevezetű vendéglátó egységbe jártunk szórakozni. Zsófinak megcsörrent a mobilja (1998!!!!), az anyja hívta. Rövid beszélgetés mindenféléről aztán: ....jaj de anya ne mond már, ez nem így van!
Aztán kinyomta a telefont. -Anyám szerint szórom a pénzt, ezt a hüjeséget! - közben jött a pincér: -1200 forint lesz. -1500-ból kérek. Ó! Tényleg szórom a pénzt!
Persze ezk után folytattuk utunkat, de ez már egy másik történet.

Spórról is van nem egy sztorink. Ime egy:
Egy időben minden szerdán nagy kajálást tartottunk Szabi akkori barátnőjének albérletében, ahol tröténetesen ott lakott Spór a barátnőjével. Érdekes kis párocska voltak. Több éve voltak már együtt, mégis mikor elmentek vásárolni, akkor a blokkot elrakták, és otthon ki ki a maga 100-as szögére feltüzte. Hó végén összesítettek, majd a különbözetet kifizették egymásnak.
Vagy: Egy kajálás úgy nézett ki, hogy mindenki hozott valamit a kajához. Hát Spór is hozott. A barátnőjét. Egyik alkalomkor csilisbabot ettünk. Megjött Spór, akit hellyel kináltunk. Ő nagy széles mosollya az arcán leült, szedett, majd megszólalt. Jó sok kenyérrel eszem, hogy elég legyen. Ezek után szedett még egy tányérral, felállt, bekopogott a saját szobájába, majd bement és vitte a barátnőjének a kaját. Azért vitte be neki, mert a spórólás következtében a  barátnője úgy megfázott, hogy vért köpött. De gyógyszerre arra nem költöttek. Meg a konvektort se huzták fel. Inkább fáztak.
Vagy: Másik kajálás. Kint ülünk a konyhában vagy 6-8-an. Beszélgetünk, a sütőben a grillcsirke. Spór kijön, iszik egy pohár vizet, lejjeb húzza a konvetort, majd visszamegy a szobájukba.
Na egy utolsó, mert kezdem magam felhúzni: Spór dohányzott. Mindíg 2 doboz cigi volt nála. Az egyikben csak egy szálat tartott, a másikból meg szívta. Mikor valaki cigit kért tőle, akkor kivete az egy szálasat, megmutatta, hogy: "ne haraguggymár nekem is csak egy szál van" azzal elrakta, s ezzel elkerülte azt, hogy bárkinek is aggyon egy szál cigit.
Nah. Eléggé felbosszantottam magam, ugyhogy nem sztorizok többet Spórról, pedig jutnak eszembe az ehhez hasonló sztorik.

A Szalai kérem szépen egy étterem az óvárosban. Talán egy kósza poroszkálásunk alkalmával fedeztük fel, mikor is betértünk enni valamit, aztán kiderült, hogy igen nagyon olcsó a sör. És hát akkor mér ne járnánk oda? Azér mer étterem? És? Így hát elkezdtünk oda járni. Sokat. Rengeteget. Meg vittünk magunkkal embereket. Sokakat. Példáúl a diákszállós cimbiket.
Történt egyszer, hogy "pindi" Lacinak születése napja volt. Lackóról elég annyit, hogy agresszív tipus volt - miskolcról. Kijött a pincér, aztán pindiLaci elkezdte leadni a rendelést:
-10 korsó sör, 4 unicum, vodka, 2 hubertus.....stb.
-A vodkából mennyit is mondtál? -kérdezte a pincér. Erre Lackó ingerülten:
-Ha nem mondom, hogy 2, akkor 1.
Egy pillanat döbbent csönd követte a párbeszédet, majd a pincér elindult, hogy kihozza a rendelést.
Másik:
Volt egy évfolyam társunk, akit nemes egyszerüséggel nevezzünk csak Spórnak.
Újra csak Szalai, újabb görbe este.Elég sokat jártunk már akkor, a tulajjal, meg a kiszolgáló személyzettel is elég jóban voltunk, mindamellett, hogy nem kevés lóvét hagytunk ott, így volt, hogy kaptunk ezt azt, például marhapörköltet. Neki is láttunk falatozni, mikor betoppant Spór.
-Mit esztek?
-Marhapörit. Kérsz?
-Á kössz nem vagyok éhes. Csak egy almafröccsöt iszok. (1dl almalé+1 dl szóda)
-Ingyen van, kaptuk.
Ezzel a varázsszóval meg is törtük Spór böjtjét, s úgy látott neki falani, mint aki tényleg 40 napja nem evett.
A dolog érdekessége, hogy ugyanez a sztori megtrörtént mégegyszer, csak akkor pogácsával.

Tisztelt nagyérdemű!

Nemrég kaptam azt az elszumorító hírt, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta, bizinyos uniós szabályozások miatt, a KÓMA nevű egység nem forgalmaz élelmiszert, így hurkát sem, és tök mindegy, hogy kovászos, vagy csemege az az uborka, azt sem.

Tervünk dugába dőlése után egy "forró kifli" projekten gondolkodtunk, de a fent hivatkozott hírforrás - akit nevezzünk Krisztának (mert így hívják :) - közölte, hogy azt is bebuktuk.

Azé' valamit csak bekapunk a buli után... mondjuk a Buszét? Na, azt nem :)

                                                                                                  szAbi

Itt az idő, hogy megemlékezzek T.A. másik akciójáról. Így legalább megszabadulunk tőle... egy időre. Mert még mindig van a tarsolyomban sztori róla, de az zártkörű.

Gerontológiát (is) tanított nékünk a "kedves" T.A. tanár úr. És bizony abból (is) vizsgáznunk kellett. Azt találta ki ez az áldott jó ember, hogy csoportosan kell vizsgázzunk. A mi tervünk az volt, hogy egyesével beszivárgunk jól tanuló lányok csoportjába, és okosan, minimális befektetéssel kibekkeljük a jó jegyet. Na, ez nem jött össze, ugyanis nem sikerült a beszivárgás, és mikor le kellett adni a vizsgázó csoportok névsorát, hát mi hárman maradtunk a végére, így egyértelműnek tűnt, hogy mi leszünk egy csoport.

Mivel ez negyedik év végén történt, hát nem estünk nagyon kétségbe, két dolog motivált ugyanis: 1. Csak tudunk annyit dumálni, hogy összejöjjön egy ketteske, hisz államvizsga előtt csak nem buktatnak meg. 2. Kit érdekel, hogy milyen jegy lesz, hisz nem számít már az átlag az ösztöndíjba.

Bevallom, a semminél is kevesebbet sikerült készülnünk a vizsgára. Épp csak annyit, hogy amit a nyájas T.A. kiadott, amolyan power point-os prezentációkat egész kis méretben kinyomtattuk, puska gyanánt, és megbeszéltük, hogy mely részét ki mondja, hogy mindenki szóhoz jusson (na nem azért, mintha egymás szavába vágtunk volna a nagy igyekezetben, he-he).

Reggel borotválkozás, szép ruha, miegymás... és irány a vizsga. Kihúztuk a tételt, leültünk a hátsó sorba, és szépen kimásoltuk a fehér lapra, amit ki tudtunk, majd félmosollyal, hátradőlve vártuk, hogy az előttünk lévők befejezzék. Aztán mi következtünk. Egymás után felolvastuk, ami a papíron volt, aztán saját szavainkkal is elmondtuk, majd iszonyatos körmondatokká foglalva újra előröl kezdtük az egészet. T.A. megadó türelemmel várta az előadás végét, majd gúnyos mosollyal ennyit mondott: "Uraim, úgy látom önök igen nagy gyakorlatra tettek szert az eltelt négy év alatt a rizsázás tudományából, de ezt én csak hármasra tudom értékelni." - aztán, továbbra is gúnyos mosollyal figyelte, hogy mit lépünk. Azt gondolta, ezzel iszonyatosan "alánk vág", mert azt tudni kell, hogy a ezen a fősulin csak az ötös volt a jó jegy, a négyesért más sírtak a jányok. Mi egymásra néztünk, egy szó nélkül, egyszerre felálltunk és már nem tudom melykünk a következőt mondta: "Köszönjük tanár úr, az nekünk megfelel." és nyújtottuk az indexet. Egyből lefagyott a mosoly az arcáról. Azt gondolhatta, hogy majd nekiállunk sírni, hogy jajj, az nekünk nem jó, nem kérdezne még a négyesért?, vagy ilyesmi, és akkor majd mindenféle keresztkérdésekkel jól megmutathatja, hogy semmit sem tudunk. Hát nem így történt. Igen kelletlenül írta be a hármast, azt kell mondanom... de kit érdekelt akkor már? És most? Egy a sztorik közül. És jó... szerintem.

                                                                                            szAbi

KEDVES ÉS IGAZÁN MÉLYEN TISZTELT EMBEREK!

Mr. P. és jómagam voltunk olyan bátrak, hogy készítettünk egy előzetes tervet

2007. ÁPRILIS 24-RE

amely a következőképpen néz ki:

- 14.00-tól találkozó az alapbázison, az Y borozóban

- 15.30 és 16.00 között indulunk és megfürdetjük arcunkat a kora tavaszi, langymeleg soproni széllel, és "flangálunk" egyet a belvárosban, mint régen. Ez kb. 1 órát vesz igénybe.

- 17.00 körül (+/- fél óra) beülünk a CÉZÁR PINCE  nevű "műterembe", ki-ki a szokott helyére, a többit meg úgyis tudjátok:)

- 19.00 körül a KÉK GALAMB érintésével (ahol csak álló kört fogyasztunk) megközelítjük a csodálatos emlékek színhelyeként elhíresült FREE STYLE KLUBBOT, ÉS OTT KIFULLADÁSIG NYOMATJUK A JOBBNÁL JOBB ZENÉKRE.

- a buli után (mostani becslések alapján haknali 4 és 5 között) betérünk a Ko-ma, de inkább KÓMA borozóba, ahol benyomunk egy hurkát, egy fröccsöt, és ha kell uborka, akkor azt is.

Röviden így képzeltük. Báztól elnézést, hogy nem vontuk be a tervezésbe, de olyan hirtelen jött az ötlet... és ismerjük is egymást annyira, hogy Ő is biztos jóvá hagyja a programot.

Akinek csak ezután jött meg a keddve, hát hajrá!!!

                                                                                                                            szAbi

Ez egy kellemes kis sztory, bár kicsit tisztás jellegű. És sajnos már a soproni évek végét idézi.

Szerenádkor történt meg velünk, Mr. P-vel és velem.

Egy nagyan "kedves" és igazán "szeretett" (az idézőjelek nagy szereppel bírnak a szöveg értelmezésekor, mint Szőr Austen Powers 2. részében a "lé-zel") tanárunknál, akit az egyszerűség és az érthetőség kedvéért nevezzünk T.A. -nak. Nos, Mr. P-vel és néhány nagyon kedves lánnyal leszakadtunk a csoportunktól (kb. 5en), és betértünk pár pohár italra egy nem éppen bizalomgerjesztő csehóba. Dolgunk végeztével indultunk a csoport után, akik persze nem vártak meg, hanem már "bénekelték" magukat T.A. tanárúrhoz, és ott bájcsevegtek. Megérkeztünk, és miután elvégeztük folyóügyeinket az utcán, tanakodtunk, hogy mi is legyen a továbbiakban, végül minden bátorságunkat összeszedve becsöngettünk. Széles mosollyal az arcán, kattogó fogsorral kilépett a házból a célszemély és nagyon nyájasan visszakérdezett a nappaliban ülő csoporttársainkhoz: -Mit javasolnak, mi legyen velük? Ha be akarnak jönni, énekelniük kell nekik is, nemde? Hölgyeim, urak, halljuk!   Nem számított arra, hogy állapotunk már olyan szinten volt, amikor MÉG ugyan tudtuk, hogy nincs hangunk, csak MÁR nem annyira érdekelt. A "kedves" tanár úr az első strófa után (gondolva a szomszédok nyugalmára) leállítatta a szuperprodukciót és beinvitált minket is a "villájába", mert háznak kicsit nagy volt.

Egészen kitett magáért, mert minden földi jó ki volt pakolva egy óriási, tükrös bárszekrényre, és folyton kínálgatott: -Pedram, Szabolcs töltsenek valamit a lányoknak. Mit isznak igyanak valami. Whiskey, konyak? (természetesen mind olyan ital, amiket csak a jobb helyeken látsz, természetesen ott is a felső sorban) Pedróval összenéztünk, és egyszerre mondtuk: -Köszönjük, csak vizet kérünk!     T.A.:- Ne vicceljenek fiúk, igyanak valamit (itt ismét a rengeteg ital felsorolása következett) De mi már nem adhattuk meg magunkat: -Csak vizet.  T.A. kicsit leforrázva, megtörten, hogy egyszer nem az van, amit Ő elgondolt, hogy nem veheti meg a lelkünket egy pohár italért (mert nem voltunk indiánok), leforrázva azért még megpróbált visszaszúrni: -18 fokos Evian megfelel?  Mi meg: -Csapvíz tökéletesen megteszi. 

Végül 18 fokos Eviant ittunk. Itt a vége, de nekünk vicces. És ez a mondat (18 fokos Evian megfelel?) azóta is szállóige mifelénk.

T.A:ról van még egy sztorin, az tán viccesebb a kívülállóknak, de azt majd más alkalommal.

 

                                                                                            Abi

Mr.T.; Mr. P; Lajos; (fekszik) Süni
Természetesen a Freeben, a sikeres államvizsgánk estéjén..

A cézár pincében töltött időnkről külön blogot lehetne nyitni, de ki emlékszik már azokra! Minden esetre külön kis csücsköt jelent a szívünkben a hely és az ott töltött idő. Egy rövidet ami most eszembe jut.
Az egyik volt fesztiválra való 3 hetes felkészülési tréningen voltunk, mikor az egyik délben rettenetesen rosszul ébredetünk. Mindenki kész volt. Üldögéltünk a koleszban jajveszélkelve, mikor valaki feldobta, hogy igazából úgy inna egy sört. Ami először viccnek indult, a következő pillantaban véres valóssággá fajult. Igazi bajtársakhoz méltóan, szívünk egyszerre dobbant, léptünk egyszerre koppant, és már ott is ültönk a mi kis jól megszokott helyünkün a  cézár pincében... délután 2 órakor. Volt aki csak boltba készült, de gondolta, hogy egy fröccsre leugrik velünk. Csak egy korty mit árthat. Valami miatt a nagy híres magyar énekes Beri, neve sokszor ajkunkon találta magát, és kiabáltuk is boldog-boldogtalannak, hogy: Héj Beri! Hogy ezen mi volt annyira vicces, azt most így visszagondolva nem tudom, de akkoriban jópofának tünt. Gondoltuk mi. A pincér srácnak is igy kiáltottunk: Héj Beri! Mire az odajött a maga kis 160 centi magasságával, meg vagy 90 kilójával, és ellentmondást nem tűrő hangon megkérdezte: Azt mondtátok hogy veréb? -mire mi összeszartuk magunkat és ellenkeztünk, hogy: nem, nem! Erre ő: - Azt kérdeztem, hogy azt mondtátok, hogy veréb? - erre már totál pánik volt, és a nem kis társaság egyszerre mondta, hogy: nem, nem azt mondtuk! Erre ő: Jó. Akkor mit kértek?
Feleslege volt megkérdeznie, mert mivel mindíg mindenki ugynazt itta, s ő már ezt tudta fejből, ezért elég volt bólintanuk. Ez nem vicc. Ja, még egy srác a végén hozzátette, hogy: még egy kenőmájast is légyszíves. Nem téveddett, mindíg azt hozta amit kellett. Csodapincér volt.
Aztán egyszer csak - még ugyanazon eseménynél tartunk - odajött hozzaánk újból és így tett: - Hölgyeim és uraim. Gratulálni jöttem. Önök végigittak egy műszakot. Délután 2kor jöttem, most este 10 óra van, a műszakom vége, s egyben a záróra ideje.
Bammmmmmmm. Mint akit letaglóztak. S még csak akkor érkezett a fizetés ideje. Kivétel nélkül mindenki 5-6 ezer forintot fizetett. Kivéve a LeriFeri. Neki azt mondta a pincér, hogy: a  te számlád 3000.-Ft, Mire ő: Az sok! anyit nem fizetek! Erre a pincér: akkor 2500.-Ft. Erre Fecesz: Az is sok, annyit se fizetek!. Erre a pincér: Mmégis mennyit akarsz fizetni? Fecó: Egy ezrest! Pincér: jó akkor legyen ezer!
Azért a biztonság kedvéért még távozás után visszarohatunk a pulthoz egy egy sunyi áló körre, hogy bátrabban folytassuk az éjszakát. De erről, meg arról, hogy mi is az a sunyi álló kör, majd egy másik bejegyzésben.

Kemények vagyunk mint a Rambo 3. Nah nem úgy a Volt fesztivál (ami akkoriban még a sportcsarnokban volt) végére. Persze itt is van kötekedős, miegymás sztori, de ezt meghagyom az illetékes elvtársnak.