Ez egy kellemes kis sztory, bár kicsit tisztás jellegű. És sajnos már a soproni évek végét idézi.
Szerenádkor történt meg velünk, Mr. P-vel és velem.
Egy nagyan "kedves" és igazán "szeretett" (az idézőjelek nagy szereppel bírnak a szöveg értelmezésekor, mint Szőr Austen Powers 2. részében a "lé-zel") tanárunknál, akit az egyszerűség és az érthetőség kedvéért nevezzünk T.A. -nak. Nos, Mr. P-vel és néhány nagyon kedves lánnyal leszakadtunk a csoportunktól (kb. 5en), és betértünk pár pohár italra egy nem éppen bizalomgerjesztő csehóba. Dolgunk végeztével indultunk a csoport után, akik persze nem vártak meg, hanem már "bénekelték" magukat T.A. tanárúrhoz, és ott bájcsevegtek. Megérkeztünk, és miután elvégeztük folyóügyeinket az utcán, tanakodtunk, hogy mi is legyen a továbbiakban, végül minden bátorságunkat összeszedve becsöngettünk. Széles mosollyal az arcán, kattogó fogsorral kilépett a házból a célszemély és nagyon nyájasan visszakérdezett a nappaliban ülő csoporttársainkhoz: -Mit javasolnak, mi legyen velük? Ha be akarnak jönni, énekelniük kell nekik is, nemde? Hölgyeim, urak, halljuk! Nem számított arra, hogy állapotunk már olyan szinten volt, amikor MÉG ugyan tudtuk, hogy nincs hangunk, csak MÁR nem annyira érdekelt. A "kedves" tanár úr az első strófa után (gondolva a szomszédok nyugalmára) leállítatta a szuperprodukciót és beinvitált minket is a "villájába", mert háznak kicsit nagy volt.
Egészen kitett magáért, mert minden földi jó ki volt pakolva egy óriási, tükrös bárszekrényre, és folyton kínálgatott: -Pedram, Szabolcs töltsenek valamit a lányoknak. Mit isznak igyanak valami. Whiskey, konyak? (természetesen mind olyan ital, amiket csak a jobb helyeken látsz, természetesen ott is a felső sorban) Pedróval összenéztünk, és egyszerre mondtuk: -Köszönjük, csak vizet kérünk! T.A.:- Ne vicceljenek fiúk, igyanak valamit (itt ismét a rengeteg ital felsorolása következett) De mi már nem adhattuk meg magunkat: -Csak vizet. T.A. kicsit leforrázva, megtörten, hogy egyszer nem az van, amit Ő elgondolt, hogy nem veheti meg a lelkünket egy pohár italért (mert nem voltunk indiánok), leforrázva azért még megpróbált visszaszúrni: -18 fokos Evian megfelel? Mi meg: -Csapvíz tökéletesen megteszi.
Végül 18 fokos Eviant ittunk. Itt a vége, de nekünk vicces. És ez a mondat (18 fokos Evian megfelel?) azóta is szállóige mifelénk.
T.A:ról van még egy sztorin, az tán viccesebb a kívülállóknak, de azt majd más alkalommal.
Abi
