Egy időben minden szerdán nagy kajálást tartottunk Szabi akkori barátnőjének albérletében, ahol tröténetesen ott lakott Spór a barátnőjével. Érdekes kis párocska voltak. Több éve voltak már együtt, mégis mikor elmentek vásárolni, akkor a blokkot elrakták, és otthon ki ki a maga 100-as szögére feltüzte. Hó végén összesítettek, majd a különbözetet kifizették egymásnak.
Vagy: Egy kajálás úgy nézett ki, hogy mindenki hozott valamit a kajához. Hát Spór is hozott. A barátnőjét. Egyik alkalomkor csilisbabot ettünk. Megjött Spór, akit hellyel kináltunk. Ő nagy széles mosollya az arcán leült, szedett, majd megszólalt. Jó sok kenyérrel eszem, hogy elég legyen. Ezek után szedett még egy tányérral, felállt, bekopogott a saját szobájába, majd bement és vitte a barátnőjének a kaját. Azért vitte be neki, mert a spórólás következtében a barátnője úgy megfázott, hogy vért köpött. De gyógyszerre arra nem költöttek. Meg a konvektort se huzták fel. Inkább fáztak.
Vagy: Másik kajálás. Kint ülünk a konyhában vagy 6-8-an. Beszélgetünk, a sütőben a grillcsirke. Spór kijön, iszik egy pohár vizet, lejjeb húzza a konvetort, majd visszamegy a szobájukba.
Na egy utolsó, mert kezdem magam felhúzni: Spór dohányzott. Mindíg 2 doboz cigi volt nála. Az egyikben csak egy szálat tartott, a másikból meg szívta. Mikor valaki cigit kért tőle, akkor kivete az egy szálasat, megmutatta, hogy: "ne haraguggymár nekem is csak egy szál van" azzal elrakta, s ezzel elkerülte azt, hogy bárkinek is aggyon egy szál cigit.
Nah. Eléggé felbosszantottam magam, ugyhogy nem sztorizok többet Spórról, pedig jutnak eszembe az ehhez hasonló sztorik.
Báz
