Volt egy srác a koleszban, aki elsőben még iszonyatos nagydarab volt... egymás között Bálnának hívtuk, illetve nekem mondták a többiek, hogy ő a Bálna. Nem vetette meg a jó bulikat, első pár hónapban nem is tudtuk, hogy létezik, mert nappal soha nem láttuk (ugyanis aludt), mikor meg leszállt az est, elhúzott az éjszakába, így akkor sem láttuk. Borzalmasan jó arc volt!
Egyszer valaki fölfedezte, hogy létezik, és utána már együtt is mulatgattunk. Egyszer kijött a homoki partyra, ettünk, ittunk, miegymás, és szép lassan mindenki kifeküdt. Ketten maradtunk Bálnával az asztalnál, ami tele volt mindenféle itallal, és dumálgattunk. Mikor tudatom már kellőképen "fogva volt", kérdezem tőle: -Téged mióta hívnak Bálnának? Na, a válaszon igazán megdöbbentem, mert meglepődve, döbbent arccal azt mondta: - Bálnának? Most hallom először.
Persze nem sértődött meg, és a kitörő röhögéstől felébredő emberek is csatlakoztak hozzánk. Attól fogva egy darabig így hívtuk. Hát ez volt a hivatalos névadó ünnepség. Később Málna lett... még később... De ez már nem ez a sztori.
Tisztás szaga van? Hehe
Abi
