Nos, igen... a Helu! Egyszer Báz kitalálta, hogy locsoljuk fel az udvart, és majd jól lefagy és akkor hatalmasakat tudunk csúszkálni. Na, jól fel is locsoltuk, egész éjszaka hordtuk a vizet vödrökben meg lavórban... és reggelre egész szép jégréteg kerekedett az udvaron. Persze a vízakna köré is jutott a vízből.
Szépen bebuszoztunk áldott kis iskolánkba és délután értünk vissza. Helu az udvaron állt és látszott rajta, hogy vaélami nem kerek. Bementünk, és épp kényelembe helyeztük magunkat, mikor berontott Mr. IQ (Helu) és szólt, hogy menjünk már ki segíteni neki, mert ásni kellene. Úgy december közepe, január eleje lehetett, nagyon hideg volt... Nézünk egymásra, kérdezzük: mi a baj? Hát csőtörés van itten - így Helu. Már sejtettük, hogy a korcsolyapályánk lehetett... Elkezdtük mondani, hogy biztos nincs csőtörés, csak valaki kilocsolta a vizet. Persze Petikére fogtuk, aki a lakótársunk volt, csak épp annyi a dolog pikantériája, hogy neki épp gipszben volt a lába, törés vagy szalagszakadás miatt. Helu egy darabig mondogatta, hogy milyen idióta gyerek, ha csúszkálni akar, miért nem megy le a Fertő tóra (gipszes lábbal ugyebár az ember másra sem vágyik, csak a csúszkálásra), de csak nem hagyta nyugodni az a lehetőség, hogy itten csőtöréssel állunk szemben. Mi meg alig bírtuk röhögés nélkül. Az idióta barom képes lett volna -10 fokban feltörbi a fél méter vastag betont, utána ásni még 70 centit, hogy belássa: itt nincs semmi.
Nagy nehezen sikerült annyira belátásra bírnunk, hogy várjunk még egy napot, ha vastagodik a jég, segítünk neki, hogy ebbe végül belement. De saját megnyugtatására kalapáccsal kis lukakat vágott a jégbe, hogy megfigyelje, másnapra föltelik-e. Nem tudom, mit gondoltunk, mikor végre elment, de jót röhögtünk rajta, az biztos. A mai eszemmel újra fellocsoltam volna, hadd higgye, hogy csőtörés, és bassza össze az egész udvart... Lehet csak azért nem tettük, nehogy velünk töresse már a betont :)
Mindenesetre Bázzal ittunk egy jót a tréfára.
Abi
